Míg a kulcsokra vártunk, eltelt a július, majd az augusztus is, szeptemberben elkezdődött a munka is.
Na, nem a háznál, a munkahelyen. Az iskolában is becsengettek. A fiúkat Pencre irattuk, naponta kellett őket átvinni, később buszoztatni Penc és Vác között. A helyzet csak egyre bonyolódott. Viszont ha kimentünk a házhoz, szedhettünk szőlőt, málnát, a pöcegödör körül burjánzó földiepret még júniusban megkóstoltuk. Minden nagyon finom volt és nagyon sok.
Szóval teltek a napok, hetek. Levelek jöttek, mentek, egyre nagyobb rutint szereztünk az ügyintézésben. A bankot noszogatni kellett, a feladatokat azonnal megoldani. És persze terveket készíteni. Fiatalabb koromban biztosan nagyon pontos tervrajzokat készítettem volna, most azonban valahogy nem volt kedvem hozzá. A régiségkereskedésekben tükröket, lámpákat nézegettünk, megvettük a lábas kádat, fejben már meg volt minden.
Csiszold magad!
A nyílászárók cseréje a legelső tervekben anyagi megfontolásból nem szerepelt, de a párom meggyőzött, hogy ha most nem cseréljük ki, akkor soha. Beköltözés után nem verjük szét mégegyszer a házat. Előbb új, majd az árakat látva használt ablakokat kezdtünk keresni. Találtunk is egy jó helyet, Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Oda-vissza 220 kilométer. A képen látható ablak például 17 ezer forint volt.
Szigetelt üveg, tölgy keretben. A ház keleti, utcafronti ablakait egy kicsit meg akartuk nagyobbítani, a déli, verandán lévő gyerekszoba, nappali és fürdőszobai ablakok pedig ezek lettek. Elmentünk, megvettük, ahogy a leendő fürdőszoba ajtaját is.
Gondoltam, pár nap alatt lecsiszolom majd a régi festéket, aztán olajjal lekenem a keretet. Rá kellett jönnöm, hogy fél óra csiszolás után már minden ujjamról lejött a bőr, a derekam zsibbadt, a kedvem pedig elment az egésztől. A párom napokig nem tudta felemelni a karjait, úgy fájt a válla. Most így visszagondolva már csak mosolygok ezen, de akkor elég elkeserítő érzés volt látni, és érezni, mennyire gyengék és tápos, puhány városi emberek vagyunk.
Nem adtam fel. Vettem egy rezgőcsiszolót. Egy nap alatt tönkre ment a feje, a smirgli beleégett a puha anyagba. A munka alig haladt, még egy fél ablakkal sem voltam kész. Új fejet rendeltem, egy utángyártottat, az sem bírta sokáig. Jött a hőlégfúvó és a spakli. Beindult a munka, heteken át minden szabadidőmet az ablakokkal töltöttem. A derekam, karom, vállam kezdett megerősödni. Egész jól bírtam már a munkát.
Minden egyszerre
De senki ne gondolja, hogy a feladat ennyi volt. Az előző feleségemmel közösen vásárolt gazdagréti lakásunkat eladás előtt fel kellett újítani. Pont jókor. A részleteket nem írom le, nincs hozzá lelki erőm. Röviden: festés, kitört ablak cseréje, villanytűzhely cseréje, laminált padlózás, takarítás, régi bútorok szétszedése és elszállítása stb stb stb. Mindez Vác-Budapest Gazdagrét távolságban, naponta autózva 120 kilométert.
Mert ugye 2015 a lezárások éve. De erről még lesz szó, egyelőre még csak 2015 szeptemberében járunk. Mindjárt október, szép az idő, a penci ház kulcsait még mindig nem láttuk.
Az egyik nagy rakdösszemagad boltban kinéztünk néhány dolgot. Lassan körvonalazódtak a tervek. Mármint a berendezés tervei. Régi pad a fürdőbe, csempe a konyhába, hajópadló az egész házba… a villany, víz, csatorna tervek azonban sehogy sem akartak készülni. Majd idővel az is kialakul – gondoltam - nem lehet ezeket a bonyolult feladatokat ihlet nélkül megoldani. Annyi minden szakadt a fejünkre egyszerre, hogy azt sem tudtuk, mihez kapjunk.
A legjobban azonban azon aggódtam, elég lesz-e a pénz. A minimális költségvetés 1.5 millióról szólt, nem mertem pesszimistábbat készíteni. Még így is többen ajánlották, hogy szorozzam meg az összeget kettővel. Az égi segítségben bíztam, másban nem nagyon tudtam. De ha az Isten velünk, ki ellenünk?
"Amíg emberek vagyunk, addig a negatív dolgokat éljük át és vetítjük ki. Azonban a negatív beállítódással töltött időnk mértéke és hossza megváltozik." (boldognapot.hu)
