Boldog napot, kedves Olvasó! Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy megmutassam, a legnehezebb helyzetekből is van kiút. A következő írásaimban a saját utamat fogom bemutatni. Ha úgy érzed, neked is van mesélni valód, saját történeted, írd meg! Ha a sors úgy akarja, hamarosan személyesen is találkozni fogunk!
Számtalanszor halljuk, hogy véletlenek nincsenek. Bevallom, harmincegynéhány éves koromig igenis hittem a véletlenekben. Aztán abban hittem, hogy a lét nem más, mint a véletlenek végtelen sorozatának valamiféle összessége. Aztán valahogy úgy alakult, hogy beláttam, tényleg semmi sem véletlen. A világ túl tökéletes ahhoz, hogy a véletlen műve legyen.
Úgy alakult, hogy 2012 tavaszára az életem zátonyra futott. Elváltam, a gyerekeim a feleségemnél maradtak, a munkámat pedig borzalmasan untam. Napokon át képes voltam fetrengeni az ágyamban. Azon törtem a fejem, hogyan tovább. A legrosszabb dolgok is eszembe jutottak, azt hiszem, depressziós lettem.
Szóval csak feküdtem az ágyamon az üres, sötét szobában, és azon gondolkodtam, hogyan tovább. Még egy szekrényem sem volt, csak a régi, öreg bőrkanapém, amit még a szüleimtől kaptam siheder koromban, meg egy régi ágy. Sokszor eszembe jutott a mondás, hogy „azért jó padlóra kerülni, mert onnan már csak feljebb van.” Vagy például, „ha már ott vagy, vegyél föl valamit a földről!”. Mondhatom, ezek a gondolatok abban az állapotban nem nyújtottak túl sok vigaszt, bár így visszatekintve azokra a hónapokra, be kell látni, igazak.
Az egyik videomegosztón találtam több előadást is, ahol egy megtért férfi saját útjáról elmélkedett. Másoknak mesélte el, mekkorát fordult az élete. Sok bölcs dolgot hallottam tőle, akkor egyet igazán a magaménak éreztem:
„Ha úgy érzed, semmi sem sikerül, biztosan nem az utadon jársz. Erőből élsz, erőből próbálod megvalósítani mindazt, amiről azt hiszed, a saját feladatod. Úgy érzed, kell, muszáj. Ülsz a kis csónakodban és folyásiránnyal szemben próbálsz előrejutni. Vért izzadva húzod az evezőt, de egy tapottat nem jutsz előrébb, a sodrás ellened dolgozik. És itt jön a lényeg: ha semmit nem teszel, csak felemeled az evezőt, és hagyod, hogy a csónakod irányba forduljon, már tettél valamit azért, hogy a rossz útról az igazi felé vedd az irányt.”
Hát ezt fogadtam meg. Felemeltem az evőzőket, és nem tettem semmit. Nem húztam, nem güriztem, nem eveztem tovább a rossz irányba. Azon gondolkodtam, mit szeretnék, hogyan tovább, merre kellene menni. De hagytam időt magamnak. Nem akartam kitalálni azonnal, nem akartam megtudni mindent rögtön. Figyeltem, közben persze elképzeltem, hogyan szeretnék élni. Kivel, hol, hogyan.
Korábban is előfordult, hogy meditáltam, jógáztam vagy épp befelé figyeltem. Istentől kértem segítséget, hogy sorsom jobbra forduljon. Akkoriban egyre több irányított meditációt hallgattam, próbáltam ellazulni, kitisztítani a fejemet, rendet tenni a gondolataimban. Ebben sokat segített egy kineziológus is. Nem én kerestem, még csak nem is nekem kellett fizetnem a kezeléseket. Innen tudtam, hogy mennem kell. Hatékony módszere volt. Sok-sok egyszerű gyakorlatot kaptam ahhoz, hogy a fejemben futó rossz programokat letegyem, pozitívan kezdjek gondolkodni. A feladatok, ha csak rövid időre is, de elterelték a rossz gondolatokat. Aztán egyszer csak azon vettem észre magam – körülbelül a tízedik kezelés után – hogy bizonyos berögzülések, rossz szokások, kényszeres dolgok kikoptak az életemből. Néhány nyomasztó gondolattól egyszerűen megszabadultam.
Arra összpontosítottam, hogy megtaláljam az igazi páromat. Arra koncentráltam, hogy megtaláljam a saját utamat, melyen vagy melyben ki tudok teljesedni. A következő írásomban elmesélem, mit teremtettem magamnak.
A boldognapot.hu oldalt itt érheted el, a Napvallásról pedig itt tudhatsz meg többet!
Neked voltak hasonló élményeid? Hogyan másztál ki a nehéz helyzetekből? Mit gondolsz a vallásokról? Ha vannak gondolataid, oszt meg velem és másokkal! Boldog napot!
