Eljött a nagy nap. Október 16-án megkaptuk a kulcsot. Miénk a ház!
A kőműves
Brigádról szó sem lehetett. Pénzünk nem volt egy ilyen megoldáshoz, egyébként is, a mesterek és csapatuk jó előre felveszi a munkát. Októberre mestert találni majdnem lehetetlen. De mi nem ismerünk ilyet. Mármint lehetetlen. Kell, muszáj. Nincs más lehetőségünk. Még június végén megkerestük ismerőseinket, rokonainkat, ismernek-e valakit. Lehet nyugdíjas, vagy bárki, aki elvállalja. Éppen építkező ismerősünk ajánlott egyet, aki náluk is dolgozott. Lassan ugyan, de szépen. Szerencsére penci. Az első találkozáskor felmérte a munkát: kis javítás itt, egy-két ajtócsere, aljzatbetonozás, fürdőszoba falának átrakása. Megígérte, hogy szabadságot vesz ki, ha kezdünk, és jön. Azt mondta, olcsón dolgozik, de amikor rákérdeztem, hogy mennyi az annyi, nem akarta elárulni. Gond egy szál se, majd megalkuszunk, ha itt az idő. Ez volt valamikor július elején. Azóta már el is felejtett minket, de mi nem felejtettük el őt. Ahogy ígérte, jött. Az első megbeszélésen elkrekedett a szeme: mert ugye eleinte szó sem volt az összes nyílászáró cseréjéről. Szokásos fejvakarás. Elvállalta, napi 12 ezer, 10 óra munka. Kaját nem kért, inni szerencsére nem iszik. Csak vizet.
Minden változóban. Szeretett autóm is elment.
Sok minden zajlott az elmúlt hónapokban, egy autócserét is le kellett bonyolítani. Az ötszemélyesben már nem fértünk el a négy gyerekkel (két saját a páros hétvégéken, kettő a páromé) kellett egy hatszemélyes. A márka adott volt, Honda. Találtam egy 2.2-es benzin-gázost, kivehető ülésekkel, hatalmas rakodótérrel. Jó lesz teherautónak is. A szállítási költségek egy részét meg lehet spórolni. Ismét azt kell írnom, hogy szerencsém volt, a Civicet egy nap alatt elvitték, az árából kijött az új. (csak nekünk új, a 17 évest elcseréltem egy 20 évesre) Az átírást persze ki kellett köhögni, biztosítással 100 ezer. De megvan, ez a lényeg.
Kezdődhet a munka!
A kőműves pár nappal később „felvonult”. Jött a betonkeverő, a keverőkád, a lapátok, állvány, palló, tele lett az udvar. Rendeltem sódert, homokot, meszet, cementet, nyúlhálót, több kilónyi szeget, ahogy a mester kérte.
A gyerekek már nem bírták tovább, 17-én kezdtük a bontást. A fürdőszobának estünk neki. Ők pár órán át verték a csempét, akkor még nem tudtuk, hogy ennyi nem lesz elég. Én a válaszfalnak feszültem neki. A fal kisméretű téglából volt, úgyhogy a vakolatot vertük le először, aztán jöhetett a téglák tisztítása. Kinyertünk 250 darab téglát. Nincs pocsékolás, mindent újrahasznosítunk, amit lehet.
Meglepetés!
Itt jegyzem meg, hogy a kiadások oldalán jelentekezett egy jelentős összeg. A felvett hitel törlesztőrészleteit ugyan még nem kellett fizetni – még jó, meg sem kaptuk - de a hitelhez csatolt előtakarékossági program júliusban elindult, illetve folytatódott. Ez havi 20 ezer. Nem sok, de nem is kevés. Nem a kukába megy persze, de azért egy házfelújítás előtt minden fillérre szükség van.
