Ha kérni nem vagy rest az Istentől, megköszönni se legyél az!
Szerencsés embernek tartom magam, hogy a hála érzése része a mindennapjaimnak. Már öt-hatéves koromban megköszöntem a sorsnak, hogy nem Afrika valamelyik szegény országában, éhező kisgyermekként kell élnem. Hálás voltam és vagyok, hogy itt, a Kárpát-medencében születtem. Hogy van családom, hogy nem az utcán élek. És még ezernyi apró dologért, amit sokan annyira természetesnek vesznek.
A napokban jutott eszembe, hogy talán megérne egy misét a hála kérdése itt a blogomon is. Talán lesz egy-két ember, aki elgondolkodik ezen, és ha máskor nem is, de legalább ébredés után és esténként, elalvás előtt megköszöni a sorsnak, Istennek, hogy kapott egy napot. Legyen az egy nehéz, fárasztó, vagy épp egy csodás, örömteli nap. Úgy gondolom, hogy a hála hatása azonnal, vagy legalábbis nagyon hamar érezhető lesz.
Soha nem foglalkoztam azzal, hogy a hála miért fontos vagy hasznos. Nem érdekelt, hogy a hálának milyen hatása van rám. Nem mérlegeltem, hogy mit kapok cserébe azért, ha halás vagyok. Őszinte hálát éreztem és érzek, hogy élek.
Ettől függetlenül utána olvastam a neten, hogy mit írnak a háláról. Állítólag amerikai kutatók pár tíz éve figyelik a hála hatását, és csupa jó dolgot tapasztalnak. Nem csodálom.
Tehát. Nem tudom, hogy az igazi, szívből jövő hála tanulható-e. De azt látom, hogy sok embernek fogalma sincs a háláról, mint érzésről. Ha ugyanis hálásak lennének a sorsnak, az Istennek vagy Őstevőnek (nevezzük bárhogy is) nem tudnának olyan mérgesek, bosszúsak vagy rosszak lenni, mint azt sok esetben tapasztalom. Talán a börtönök sem lennének ilyen zsúfoltak, és az orvosi rendelőkben is csak nagyritkán térne be egy-egy beteg. Ők is csak néhány jó szóért.
Van tehát az ember, aki nem ismeri a hála fogalmát, vagy csak akkor tör rá az érzés, ha nyer a lottón, vagy valami más csoda történik vele.
Aztán van, aki naponta kiejti a száján, hogy Hál’Istennek! de soha nem gondol bele, hogy mit beszél.
Van, aki gyakorolja a hálát. Rendszeresen megköszöni a sorsnak, amije van, vagy amit újonnan kap. A legkisebb dologért is hálás.
És végül vannak – nagyon kevesek – akik érzik a hálát. Hálásak, ha korán reggel munkába menet láthatják a felkelő napot. Vagy épp a ködöt. Érezhetik a hideget, vagy a hideg szelet. Akik élvezik, ha esik az eső, és egyenes háttal, emelt fejjel, mosolyogva élvezik, hogy érzik az arcukon a legördülő cseppeket.
Most, hogy végiggondolom, a hála egy belülről kifelé áramló pozitív energia. Minél erősebb ez az erő, annál inkább megvéd minden befelé áramló negatív hatástól. Legyen az irigység, gyűlölet, harag vagy bármilyen más rossz dolog. Véd, és erősít. Véd és gyógyít.
Én azt mondom, aki hálás, az erős. Aki erős, az egészséges. Aki egészséges az önbizalommal teli. Aki önbizalommal teli, az céltudatos. Aki céltudatos, az sikeres. És aki sikeres az boldog. És aki boldog, az hálás.
Tehát az életben mindenkinek, mindenért hálásnak kell lenni. Aki hálás az nem bosszankodik, nem haragszik, nem fél és nem aggódik. Aki mindenért hálás, az boldog. Elfogadó és szívesen segít másoknak. Aki hálás az belül mindig mosolyog. Még akkor is, ha néha kihozzák a béketűréséből.
Aki hálás, az pozitív energiát sugároz, tehát pozitív energiát szór a világba. A hasonló a hasonlót elvén pedig bevonzza a hasonló embereket, történéseket.
Aki hálás, az a kívülről jövő negatív eseményeket is nyugodtabban tudja fogadni. Tudja, hogy az élet egy iskola, mindenből tanulni lehet és kell. El kell fogadni, hogy néha a sors ad egy-egy nehezebb napot, hetet. Vagy épp leszületésünk előtt vállaltunk nagyobb, nehezebb feladatokat, melyeket saját fejlődésünk érdekében meg kell oldanunk. És persze vannak a karmikus dolgok, melyeket el lehet ugyan kerülni, de ezekhez már kell némi ismeret és tudás, és legtöbbször külső segítség is.
Gyakorlás!
Első körben lefekvéskor köszönjünk meg minden jó dolgot az életünkben! Például, hogy egészségesek a gyerekeink és mi magunk is. Hogy van hol aludnunk, és melegben, ágyban alhatunk. Még azt is megköszönhetjük, hogy ki tudjuk fizetni a rezsiszámlákat. Bármit megköszönhetünk. Közben figyeljük csak meg, hány dolgot veszünk természetesnek, alanyi jogon járónak. (lakás, kocsi, munkahely, gyerekek, szülők, a párunk, a barátaink, nyaralás stb)
Ha az esti hálálkodás már automatikus, tegyük meg ugyanezt reggel is! Étkezések előtt adjunk hálát, hogy van mit ennünk, van mit innunk!
Aztán próbáljunk meg napközben is megállni egy-egy percre, és gondoljuk arra, történt-e olyan dolog, amiért hálásak lehetünk! Segítek, minden percben történik.
Ha ez is automatikussá vált néhány hét vagy hónap alatt, eljuthatunk az utolsó fázisig. Itt a hála érzése szinte állandó. Hatására végtelen optimizmust, egészséget és belső erőt tapasztalhatunk.
Ez nem jelenti azt, hogy nem lesz egy-egy rossz napunk, hogy néhány emberrel ne akasztanánk össze a bajuszt. Nem fogunk ilyen hamar megvilágosodni. De kevesebb harag, düh és rosszkedv marad bennünk. Egyszerűen a hála kiszorítja belőlünk ezeket. Könnyebben túllépünk a rossz dolgokon, könnyebben megbocsátunk. Nehezebben betegszünk meg és könnyebben felépülünk a pozitív gondolatoknak köszönhetően.
A hála valódi örömbomba. Tessenek néha ettől is felrobbanni, ne csak az idegtől! A hála világnapja szeptember 21.
Ajánlom mindenki figyelmébe a következő meditációt! Hallgassátok akár reggel és este is! Újraírja a régi, rossz beidegződéseket!
