Soha ne nyomd el a benned születő kíváncsiságot! Keress választ a kérdéseidre, hogy megtalálhasd az utad! Mert minden út vezet valahová, de csak a belső út vezet a tökéletes boldogság felé!
Éveken át sokat gondolkodtam a jelenlegi földi vallásokon, nyilván azért, mert a sajátom – református vagyok – nem elégített ki igazán. így visszatekintve az sem véletlen, hogy csak 18 éves koromra, nagymamám kedvéért és segítségével jutottam el odáig, hogy a homlokomra locsolják a keresztvizet. Valahogy soha nem éreztem sajátomnak. Félreértés ne essék, Istenben mindig is hittem, ez soha nem volt kérdés. A kérdésekre - melyek nem csak bennem, de szerintem a legtöbb emberben ott motoszkálnak – sajnos nem kaptam választ.
2010-ben aztán mintha valami változni kezdett volna bennem. Egyre inkább foglalkoztatott a gondolat, vajon mi lehetett az a vallás, amit István király áldásos tevékenysége előtt a magyarok gyakoroltak. Miben vagy mikben hittek? Mi az, hogy pogány? Kik azok a "pogányok" és hogyan éltek? Miben hittek? Mi közük a kereszténységhez? Miért kellett a vallásukat eltörölni a föld színéről? Erről a kattanásra egyébként majd még írok, illetve többször is szó esik még, most már tudom, mi is történt valójában.
Szóval a kíváncsiság egyre csak nőtt bennem. Először az internethez fordultam segítségért, de az ősi magyar vallásról gyakorlatilag egyetlen szót nem találtam. Elkezdtem tehát a történelemkönyveket olvasni, de néhány ködös utaláson kívül szinte semmire nem bukkantam. A rovással kezdtem foglalkozni, ha akartam volna sem kerülhettem volna el a sorsom, így visszatekintve legalábbis így látom.
Egy időben - ahogyan mostanában is - albérletről albérletre költöztünk a családommal. Az egyik tulajdonos adott néhány könyvet, melyek „alternatív” módon írták le a történelmet. Akkor olvastam utána a kettős honfoglalásnak, találkoztam az „összeesküvés elméletekkel” és kezdtem jobban megismerni a rovást. Elkápráztatott a nyelvünkben rejlő üzenettömeg. És elszomorított, milyen kevesen vannak ezzel tisztában. Úgy éreztem, ez nem maradhat így.
Szokásos szombati istentiszteletünk egyik helyszíne: Pilisszentlélek
A rovás vezetett el tehát a több ezer évvel ezelőtti történelmi események megismeréséhez, segített az írásbeliség kialakulásának megismerésében. A magyarok régi vallásáról azonban ekkor még mindig nem tudtam szinte semmit. Mindenhol falakba ütköztem. Úgy éreztem, mintha egy tabu témát feszegetnék, valamit, amiről nem szabad beszélni. Egyre jobban furdalt a kíváncsiság, mi lehet az, amit ennyire elfelejtettünk vagy eltitkolnak, elrejtenek a szemünk elöl.
A válásom után néhány hónappal megismerkedtem az új párommal. Általa jutottam el Dunakeszire, és ismertem meg többek közt Száraz Györgyöt és Horváth Zoltánt.
Először az életösztön szertartásokra kezdtem járni, illetve ismerkedtem az alapfogalmakkal, mint például, mi is az AURA. Aztán szépen sorban jött a többi dolog magától, ahogy elindultam a SAJÁT UTAMON. Ha felkeltettem az érdeklődésed, és nem tudsz az újabb bejegyzésemig várni, látogasd meg ezt az oldalt: Életösztön szertartás.
Te voltál már Életösztönön? Milyen volt? Mit tapasztaltál? Ha van tapasztalatod, írd meg!
