Ha nyitott szemmel jársz, és hallgatsz a belső hangra, egészen biztosan eljutsz oda, ahol lenni szeretnél!
Ahogy azt első vagy talán második jegyzetemben említettem már, az általam ismert – mondhatnám családi hagyományként őrzött – református vagy katolikus hit nem adott olyan szellemi táplálékot, melyre vágytam volna. Olyasmi érzés volt ez, mint amikor nagyon szomjas vagyok, de akármit mégsem tudok meginni. Egy bizonyos dologra szomjazom.
Ahogy így visszaemlékszem, olyan 2010 vagy 2011-ben jöhetett egy pillanat, amikor felmerült bennem a konkrét kérdés: mi lehetett a magyarok ősi vallása? Miben hittek? Több istenük volt vagy csak egy? Amit tudtam, az annyi volt, hogy „Szent” István király elárulva saját népét, a nyugati világ vallását ráerőszakolta a magyarokra. Azóta már tudom, hogy olyan árulás volt ez, mellyel ezeréves karmát írt a magyaroknak. De épp 2011-ben lejárt az ezer év. Új időszámítás kezdődött.
Az események felgyorsultak, mire észbe kaptam, 2013. november másodikát írtunk. Száraz György az első szombati szertartáson bejelentette, hogy csaknem egy évtizedes előkészületi munka után ezen a napon hivatalosan is újra létezik a Földön a Napkerszténység, vagy másképpen mondva a Napvallás. Hihetetlen élmény volt számomra ott lenni, hiszen, alig telt el egy-két év, az életem gyökeresen megváltozott, új emberekkel találkoztam, új életet kezdtem, és egyszer csak ott ültem 12-13 ember társaságában az „alakulóülésen”. Azóta is havonta három szombaton töltődünk, tanulunk a dunakeszi központban, vagy más, magas energiájú valóban szent helyen.
Hogy a Napvallás miről szól, mit jelent a magyaroknak, azt Száraz György így fogalmazta meg:
„A magyar lelkületnek leginkább megfelelő hit az egyetemes és legtágabb értelemben vett napvallás, a napkultusz, melynek középpontjában a Teremtő Tudat legtisztább esszenciája áll. Ezt az entitást sokféleképpen hívhatjuk: Őstevő, Atyaisten, Napisten, Napatyácska, Öregisten stb. Az ő égi tudását számos kultúrában felfedezhetjük, illetve tetten érhetjük. Eme tudás és erő a legmagasabb rendű igazságok felismerését is lehetővé teszi az emberré lett lélek számára, amennyiben követi a tanításokat.”
A teljes cikk olvasásához kattints ide!
Hogy nekem miért tetszik? Mert ősi, mert magyar. Mert a sajátomnak érzem. Mert leginkább arról szól, hogy melyek azok a gyakorlatok, melyekkel saját magunkat fejleszthetjük, melyekkel egyre inkább emberré válhatunk. Mellyel egységbe kovácsolhatjuk tudásunkat és erőnket. Mert nem mások ellen beszél. Mert amellett, hogy saját fejlődésünket tartjuk szem előtt, a másokkal való összefogásra buzdít. Horváth Zoltán segítségével pedig megtudhatjuk, konkrétan milyen saját sorsfeladatunk van ebben a földi életünkben. Olyan, mint egy hosszú, komoly játék, melynek tétje a saját életünk minősége. Szóval jelentős a tét.
