Volt egy kis ház Pencen. Heteken át nézegettem róla a képeket a neten, de valahogy úgy alakult, hogy nem mentünk el személyesen megnézni. Mielőtt egy kosdi, erdőszéli, szobakonyhás parasztházat megvettük volna, végül csak elmentünk Pencre is. Hátha.
Tudni kell, hogy legfeljebb ötmillió forintunk volt vásárlásra, ami nagyban meghatározta, mit vehetünk. Senki ne gondolja, hogy örököltünk, vagy nyakunkba szakadt a bank. Ez a történet, ez a blog talán pont azért érdekes, mert annyira átlagos – vagy talán átlag alatti, ha az anyagi helyzetünket nézzük - hogy talán a pesszimistább embereknek is reményt, erőt ad.
A műparaszt
Nem akarok túl sokat foglalkozni a pénzzel, nem erről szól a történet. De épp a fentebb említettek miatt gondolom, hogy nagyságrendileg tisztázni kell, mennyi az annyi. Budapest és környéke, a megyeszékhelyek, a nagyobb települések természetesen drágábbak. A nagyvárosoktól távoli falvak pedig túl nagy változást jelentenek egy városból kiköltöző újrakezdő számára. Ahogy barátaim, ismerőseim neveznek, a MŰPARASZTNAK.
Kell tehát némi készpénz: én az egyik előtakarékossági programot választottam, nyolv éven át fizetgettem hol 10, hol 20 ezer forintot, így az állami támogatással összegyűlt 1.6 millió forint. Ehhez adtak még – ennyi volt a maximum – 3.5 milliót. Ez 5.1 millió forint. Csak megjegyezném, hogy aki ilyen gyűjtögetős konstrukcióba kezd, az négy évnél hosszabb futamidőt ne válasszon. Próbáljon meg egyszerre több négyéves szerződést kötni, úgy éri meg igazán.
Szóval ott tartottam, hogy elmentünk Pencre. Murvával felszórt, aszfalt nélküli utcácska a falu észak-keleti felében. Nem egy panorámás környék, de egy nagyobbacska domb – hegyecske – ott kandikált szemközt. Az utcanevek fontosak nekünk, ahogy a házszám is. A Menyecskehegyi, csakúgy, mint az Árpád utca szimpatikus volt. A szomszédok rendesek, a telkek is viszonylag rendben vannak. Nyugodt környék minden szempontból. Forgalom minimális, négy-öt autó naponta. Az utca elején kissé rendezetlen külsővel egy vegyesbolt működik, mellette virágbolt, takarmánybolt és egy PÁLINKAFŐZDE.
Ez a látvány fogadott elsőre. Nem használnék nagy szavakat, mint például, hogy szerelem első látásra, meg ilyenek, ennél lényegesen racionálisabb ember vagyok. A ház 110 éves, de látszott rajta, hogy rendben tartotta a család az utóbbi tíz évben, amikor is a fénybe lépett a tulajdonos. Jó sokáig élt, ha jól emlékszem, kilencven fölött szólította magához az Úr. Ez is egy fontos információ: ha mindenki korán meghal egy házban, érdemes elgondolkodni, nincs-e valami energetikai probléma a környéken.
A mustra
Körbenéztünk, körbe szimatoltunk – a szagok ugyanolyan fontosak, mint az első benyomás - a nappaliban ücsörügtünk a régi kanapén, fotelokon. Meleg volt, június közepe. A szomszéd néni vezetett körbe mindket, akinek egykoron az anyósáé volt a ház. Hogy milyen kicsi a világ, azt jól mutatja, hogy Marika néni abban a Békés megyei városban nőtt fel, ahol én is.
A házat utoljára a '70-es években újították fel komolyabban, amikor 60 éves volt. Azóta megint eltelt négy évtized. Sok generáció felnőtt benne, a népes család több generációja is lakott itt hosszabb-rövidebb ideig. Fészek volt, ahonnan sokan repültek ki anyagilag megerősödve.
Az ablakok és ajtók még eredetiek voltak. Százszor átfesthették már őket, nehezen vagy egyáltalán nem záródtak. A szimpla üvegek hőszigetelő képességéről ne is beszéljünk! A falak tövén látszott, hogy hozzá nem értők „Kenjük be sárral!” módszerrel javítgatták az évek során. Mivel frissen volt meszelve, nem lehetett eldönteni, hogy vizesedés jeleit látjuk-e itt-ott, vagy csak a repedések vannak frissen és csúnyán eltüntetve.
A következő héten jöttek a szüleim, akik már egy házat felépítettek, egy másikat pedig felújítottak, illetve az egyik ismerősünk ajánlott egy szakembert, aki ugyan nem statikus volt, de kivitelezéseket felügyelő mérnök.
Száz szónak is egy a vége: a tető felújításra szorul, de még valameddig bírja, a falak nedvesek, de leginkább a téli fűtéshiány miatt, legfeljebb kőalapra számíthatunk, a nyílászárók cserére szorulnak.
De! 1060 négyzetméter a telek, van a szomszédban egy hegy, csend van és nyugalom. Van szőlő, gyümolcsfák, a kertet folyamatosan gondozták, van ásott kút. Az irányár sajnos 6.4 millió, ha nem engednek belőle, sajnos hiába tetszik, el kell engedni a lehetőséget. Az alkura pár nappal később került sor.
