Az elmúlt másfél évben központi témánkká vált az aura. A nagysága, a „töltöttsége” a színe, a formája, egyszóval az állapota. Úgy beszélgetünk róla, mint más az időjárásról. A fényburok beszivárgott az életünkbe. A rezgésszámunkat növelő életmódot próbálunk élni, ahogy mondani szoktuk, csipegetünk az aurát növelő élethelyzetekből, rezgésekből, ezzel egy időben próbáljuk elkerülni az auránkat romboló hatásokat.
Nehéz a dolgot szavakba önteni, azt sem tudom, hol kezdjek hozzá. Bonyolult dolog ez. Másfél év alatt sok információt szereztem a testemet körülölelő burokról, de biztosan nem eleget ahhoz, hogy arról tudományos minőségben értekezzek. Mivel nem áll szándékomban valamilyen hivatalos szöveget bemásolni, úgy döntöttem, megpróbálom a saját szavaimmal összeszedni azokat a tapasztalatokat, melyeket e témában felcsipegettem. Az átlagemberhez képest viszonylag sokat, a szakértőkhöz képest azonban semmit nem tudok még. De a jó tanár azt szokta mondani, nem az a lényeg, amit nem tudsz, hanem amit igen.
Tavaly ilyenkor készíttettem egy aurafotót. Ez látható ezen a képen.
Látható, hogy a széleken többféle szín is megtalálható, középen pedig színes körök, korongok, foltok vannak. Ezek a színes foltok a csakrák, az energiaközpontok, a testem körül lévő színes felhő pedig maga az aura. Amit eddig megtanultam, hogy a csakráknak jól kell működnie ahhoz, hogy jól érezzem magam, hogy teljes életet tudjak élni. Ezeket a központokat kell jól működtetni ahhoz, hogy egészséges legyen a testem, pozitívan tudjak gondolkodni, és mondjuk, ne ragadjak le feltétlenül a földi dolgok élvezetében. De ahhoz is, hogy ki tudjam fejezni az érzelmeimet, el tudjam fogadni, hogy szeretnek, és ezt a szeretetet viszonozni is tudjam. Hogy ne legyek egoista, önző és kapzsi, fukar vagy épp olyan ember, aki egy hajléktalan láttán elsírja magát. Ugyanakkor megfelelően tudjak kommunikálni, el tudjam mondani a véleményem vagy, hogy ki tudjak állni az érdekeimért, elérjem a céljaimat. És mondjuk azt is, hogy kreatív legyek.
Azt is megtanultam, hogy az aura és a csakrák állapota oda-vissza játék. Ha a csakráim rendben vannak, az aurám is egészséges, és ha ezek rendben működnek, az életem is harmonikus. Ha valami tartós negatív hatás ér – nem tudok feldolgozni egy traumát - előbb utóbb ezek az energiaközpontok a normálistól eltérően kezdenek működni, a rossz állapot tartóssá válik. Mind az építő, mind a romboló hatások egymást erősítve működnek. Ezért kell vigyázni, hogy merre haladunk. Az auránk egyébként elég sokáig képes gondoskodni a testünk jó állapotáért, tehát nem kell megijedni, ha valami rossz dolog történik, vagy egy-egy napra elhanyagoljuk a testünket.
Tehát kétirányú a folyamat. Ha figyelek a fénytestem állapotára, a fénytestem meghálálja a törődést és segít a gyógyulásban, az egészségem megőrzésében vagy épp a céljaim elérésében. Ha elhanyagolom, lesüllyedek a mindennapi gondok világába, és ahogy mi mondjuk, gyökércsakrás problémáim lesznek. Ilyenek lehetnek, hogy például nem éppen nekünk való munkával kell megkeresnünk a mindennapi betevőnket, vagy akár az is, hogy elveszítjük az állásunkat. Az anyagi nehézségek magukkal vonzzák a magánéleti problémákat, meggyengülhet a párkapcsolatunk, aztán már a különböző testi tünetek is fellépnek. Először csak az általános fáradság, koncentrációs zavar, később pedig már kézzelfogható bajok. Fejfájás, gyomorpanaszok, emésztési gondok, izületi fájdalmak és így tovább.
A lényeg tehát, hogy minden nap egy-egy fél órácskát törődjünk a lelkünkkel és a testünkkel. És itt kapcsolódik az előző bejegyzésem az önfejlesztéshez: az étkezés, a vegyszerek használata, a megfelelő mennyiségű és minőségű folyadék bevitele, a harmonikus párkapcsolat, csendben lét, meditáció, csakraerősítő gyakorlatok végzése – egyszóval az önfejlesztés. Ha ezekre odafigyelünk, és mindennap teszünk érte valami kicsit – tehát csipegetünk a felemelő energiákból – akkor az auránk is rendben lesz. Ha pedig az auránk rendben van, akkor kapunk egy olyan „külső erőt” ami vigyáz ránk, erősít minket, segít a mindennapok feladatainak – direkt nem használom soha a baj vagy gond szót – megoldásában.
Azt hiszem, a fenti gondolatsor megfelelően illusztrálja, hogy mennyire nehéz akár a csakrákról, akár az auráról összefoglalóan és nagyon világosan, egyszerűen írni. Az elmúlt másfél évben szinte nem volt olyan nap, hogy az auránk vagy épp a csakráink ne lett volna téma a párommal, mégis számtalan nyitott kérdés maradt mindkettőnkben. Olyan mélységei vannak ennek a témának, hogy szinte elmondani sem lehet. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy a tapasztalataim révén mutatom be ezt a különös világot, melyet talán apránként megtapasztalni érdemes, mint tudományos vagy áltudományos irományokat olvasni róla.
Ez itt a második fotó. Mint látható, teljesen más, mint az egy évvel ezelőtti. Mások a színek, mely a rezgésemelkedésnek köszönhető.
Úgy tervezem, megkérem szellemi vezetőnket, Száraz Györgyöt, hogy néhány mondatban elemezze ki, miben tér el egymástól a két kép. Hamarosan tehát jelentkezem egy auraelemzéssel is. Addig is boldog napot!
