Találkozásom a napvallással

Aki elindul ezen az úton, nem csak az IGAZ igazság útjára téved, de a népmesék birodalmának lakói is közeli ismerősei lesznek. Nem kis feladat felnőtt fejjel gyermekké válni, és tágra nyílt szemekkel, feltétel nélkül hinni a csodákban.

Aki a magyar hitvilággal szeretne megismerkedni, kösse fel a fehérneműjét! Amit a világból eddig látott, hallott és megtanult, akassza fel a fogasra! Aki szeretne elmélyülni a magyarság ősi vallásában, és szeretne ezzel eggyé, azaz fénnyé válni, kezdje el leépíteni magában a materialista világ minden bástyáját! Vallásunk központi eleme a fény. Nem az a fény, amit a szemünkkel látunk, hanem, amit a szívünkkel érzünk. Na, tessék, máris egy olyan dolog, amit nem könnyű felfogni. Már az alaptételt sem egyszerű megérteni. Eddig ugye a fejünkkel gondolkodtunk, most azonban meg kell tanulnunk, hogy az információk döntő hányada a szívünkben képződik érzetté, csak ez után ér az agyunkhoz, hogy gondolatokká alakítva tudatosulhasson. Na persze, mint minden információ, ez is kézen-közön elvész, torzul. (Jól csak a szívével lát az ember.) De ne menjünk bele ennyire egyelőre.

A beavatás

Ahhoz, hogy valaki ezeket az információkat egyáltalán érzékelni tudja, bizonyos felkészültségre, képzettségre, vagy, ahogy mi hívjuk, beavatottságra van szükség. A beavatottság azt jelenti, hogy a beavatások, azaz beavatási szertartások által olyan képességeket szerzünk meg (kapunk) melyekkel egyáltalán befogadni, értelmezni tudjuk a magasabb szintű információkat. Biztos vagyok benne, hogy most sokan azt mondják, nem vagyok normális. Lehet. De egy dolgot elárulok: attól, hogy mi nem beszélünk kínaiul, még sokan igen. Attól, hogy nem értjük a kínait, még sokan értik. Tehát a beavatási szertartásokat úgy kell elképzelni – én egyelőre így tudom lefordítani magyarra – hogy ezek a tolmácsgépek a kínaihoz. Ezek a fordítókulcsok a tudáshoz. Akkor most gondolkodjunk el egy pillanatra, mennyire veszítettük el ősi tudásunkat, ősi vallásunkat, ősi hagyományainkat, ha még a magyar nyelv birtokában is ilyen nehezen tudom megfogalmazni, mit jelent a beavatás.

Az ősi magyar vallás nem csak magyar vallás. Magyar is, mert a magyarok is ebben a mágus- vagy táltos-vallásban éltek. Lényege az ön- és istenismeret, a tűz tisztelete és szeretete. A tűzre itt, mint a fényre, arra a bizonyos nem anyagi tűzre kell gondolni. A fény a Teremtőhöz vezető utat jelenti. Ahogy Száraz György fogalmaz: „Az egyéni ember szintjére vetítve ez a folyamat azt jelenti, hogy létezésünk középpontját miként helyezhetjük át az időtlen, az örökkévaló, a halhatatlan Énünkbe. Ezért elválaszthatatlan a beavatás és a fénytermészet a vallástól magától.”

Hadd kerekedjen a szem!

Azt hiszem, egyelőre ennyi elég lesz az elméletből. Nehéz a mostani materialista közegben szocializálódott agyunknak felfogni ezt a másik világot. De GOND egy szál se, csak FELADAT van. El kell kezdeni nyitni erre a másik világra, engedni kerekedni a szemünket, hagyni csodálkozni a tudatunkat. Mivel a lelkünk otthon érzi magát ebben a mesevilágban, hamarosan mi magunk is elhisszük majd, amit látunk, hallunk. Addig is koncentráljunk a szertartásokra, hogy megszerezhessük azokat a képességeket, melyek a spirituális világ üzeneteit dekódolni képesek. Aztán már minden egyszerűbb lesz. Legalább is sok minden a helyére kerül.

Ha ráléptél az útra, lehetőséget kapsz arra, hogy leküzdhesd a sötétséget. Ne reménykedj, a saját sötétségeddel kell szembenézned és megbirkóznod. Előre szólok, nem lesz egyszerű! Boldog napot!

Szertűz/Napkereszt

Következő bejegyzésemben sorra veszem majd azokat a szertartásokat és gyakorlatokat, melyeket az elmúlt két évben megtanultam. Addig is, ha van kedvetek egy kicsit kiszakadni ebből a lélek nélküli világból, kerekedjetek fel, és szombaton délelőtt látogassatok el Dunakeszire, a központba egy Istentiszteletre. Egy olyanra, amilyet még nem láttatok.

Ha kérni nem vagy rest az Istentől, megköszönni se legyél az!

Szerencsés embernek tartom magam, hogy a hála érzése része a mindennapjaimnak. Már öt-hatéves koromban megköszöntem a sorsnak, hogy nem Afrika valamelyik szegény országában, éhező kisgyermekként kell élnem. Hálás voltam és vagyok, hogy itt, a Kárpát-medencében születtem. Hogy van családom, hogy nem az utcán élek. És még ezernyi apró dologért, amit sokan annyira természetesnek vesznek.

A napokban jutott eszembe, hogy talán megérne egy misét a hála kérdése itt a blogomon is. Talán lesz egy-két ember, aki elgondolkodik ezen, és ha máskor nem is, de legalább ébredés után és esténként, elalvás előtt megköszöni a sorsnak, Istennek, hogy kapott egy napot. Legyen az egy nehéz, fárasztó, vagy épp egy csodás, örömteli nap. Úgy gondolom, hogy a hála hatása azonnal, vagy legalábbis nagyon hamar érezhető lesz.

Soha nem foglalkoztam azzal, hogy a hála miért fontos vagy hasznos. Nem érdekelt, hogy a hálának milyen hatása van rám. Nem mérlegeltem, hogy mit kapok cserébe azért, ha halás vagyok. Őszinte hálát éreztem és érzek, hogy élek.

Ettől függetlenül utána olvastam a neten, hogy mit írnak a háláról. Állítólag amerikai kutatók pár tíz éve figyelik a hála hatását, és csupa jó dolgot tapasztalnak. Nem csodálom.

Tehát. Nem tudom, hogy az igazi, szívből jövő hála tanulható-e. De azt látom, hogy sok embernek fogalma sincs a háláról, mint érzésről. Ha ugyanis hálásak lennének a sorsnak, az Istennek vagy Őstevőnek (nevezzük bárhogy is) nem tudnának olyan mérgesek, bosszúsak vagy rosszak lenni, mint azt sok esetben tapasztalom. Talán a börtönök sem lennének ilyen zsúfoltak, és az orvosi rendelőkben is csak nagyritkán térne be egy-egy beteg. Ők is csak néhány jó szóért.

Van tehát az ember, aki nem ismeri a hála fogalmát, vagy csak akkor tör rá az érzés, ha nyer a lottón, vagy valami más csoda történik vele.

Aztán van, aki naponta kiejti a száján, hogy Hál’Istennek! de soha nem gondol bele, hogy mit beszél.

Van, aki gyakorolja a hálát. Rendszeresen megköszöni a sorsnak, amije van, vagy amit újonnan kap. A legkisebb dologért is hálás.

És végül vannak – nagyon kevesek – akik érzik a hálát. Hálásak, ha korán reggel munkába menet láthatják a felkelő napot. Vagy épp a ködöt. Érezhetik a hideget, vagy a hideg szelet. Akik élvezik, ha esik az eső, és egyenes háttal, emelt fejjel, mosolyogva élvezik, hogy érzik az arcukon a legördülő cseppeket.

Most, hogy végiggondolom, a hála egy belülről kifelé áramló pozitív energia. Minél erősebb ez az erő, annál inkább megvéd minden befelé áramló negatív hatástól. Legyen az irigység, gyűlölet, harag vagy bármilyen más rossz dolog. Véd, és erősít. Véd és gyógyít.

Én azt mondom, aki hálás, az erős. Aki erős, az egészséges. Aki egészséges az önbizalommal teli. Aki önbizalommal teli, az céltudatos. Aki céltudatos, az sikeres. És aki sikeres az boldog. És aki boldog, az hálás.

Tehát az életben mindenkinek, mindenért hálásnak kell lenni. Aki hálás az nem bosszankodik, nem haragszik, nem fél és nem aggódik. Aki mindenért hálás, az boldog. Elfogadó és szívesen segít másoknak. Aki hálás az belül mindig mosolyog. Még akkor is, ha néha kihozzák a béketűréséből.

Aki hálás, az pozitív energiát sugároz, tehát pozitív energiát szór a világba. A hasonló a hasonlót elvén pedig bevonzza a hasonló embereket, történéseket.

Aki hálás, az a kívülről jövő negatív eseményeket is nyugodtabban tudja fogadni. Tudja, hogy az élet egy iskola, mindenből tanulni lehet és kell. El kell fogadni, hogy néha a sors ad egy-egy nehezebb napot, hetet. Vagy épp leszületésünk előtt vállaltunk nagyobb, nehezebb feladatokat, melyeket saját fejlődésünk érdekében meg kell oldanunk. És persze vannak a karmikus dolgok, melyeket el lehet ugyan kerülni, de ezekhez már kell némi ismeret és tudás, és legtöbbször külső segítség is.

Gyakorlás!

Első körben lefekvéskor köszönjünk meg minden jó dolgot az életünkben! Például, hogy egészségesek a gyerekeink és mi magunk is. Hogy van hol aludnunk, és melegben, ágyban alhatunk. Még azt is megköszönhetjük, hogy ki tudjuk fizetni a rezsiszámlákat. Bármit megköszönhetünk. Közben figyeljük csak meg, hány dolgot veszünk természetesnek, alanyi jogon járónak. (lakás, kocsi, munkahely, gyerekek, szülők, a párunk, a barátaink, nyaralás stb)

Ha az esti hálálkodás már automatikus, tegyük meg ugyanezt reggel is! Étkezések előtt adjunk hálát, hogy van mit ennünk, van mit innunk!

Aztán próbáljunk meg napközben is megállni egy-egy percre, és gondoljuk arra, történt-e olyan dolog, amiért hálásak lehetünk! Segítek, minden percben történik.

Ha ez is automatikussá vált néhány hét vagy hónap alatt, eljuthatunk az utolsó fázisig. Itt a hála érzése szinte állandó. Hatására végtelen optimizmust, egészséget és belső erőt tapasztalhatunk.

Ez nem jelenti azt, hogy nem lesz egy-egy rossz napunk, hogy néhány emberrel ne akasztanánk össze a bajuszt. Nem fogunk ilyen hamar megvilágosodni. De kevesebb harag, düh és rosszkedv marad bennünk. Egyszerűen a hála kiszorítja belőlünk ezeket. Könnyebben túllépünk a rossz dolgokon, könnyebben megbocsátunk. Nehezebben betegszünk meg és könnyebben felépülünk a pozitív gondolatoknak köszönhetően.

A hála valódi örömbomba. Tessenek néha ettől is felrobbanni, ne csak az idegtől! A hála világnapja szeptember 21.

Ajánlom mindenki figyelmébe a következő meditációt! Hallgassátok akár reggel és este is! Újraírja a régi, rossz beidegződéseket!

Az egóval sem harcolni, sem csatázni, sem birkózni nem érdemes. Az egót meg kell szelídíteni. Meg kell tanítani neki, hogy ne féljen az új dolgoktól. Hogy a lélek művelése akkor is szükséges, ha első látásra félelmetesnek tűnik számára.

Ehhez a bejegyzésemhez Eckhart Tolle segítségét kértem, aki Új Föld című könyvében azt fejtegeti, hogyan lehet ráébredni az élet céljára. Nem idézek tőle konkrét sorokat, de könyve ihletet adott.

Az első, és talán legfontosabb lépése a spirituális úton való elindulásnak, amikor az ember rádöbben, hogy van egója. Ahhoz az érzéshez tudnám hasonlítani, mint amikor gyerekkorunkban megpillantjuk képmásunkat a tükörben.

A felébredés

Ez maga a felébredés pillanata.  Az a pillanat, amikor a tudatosság létezése megjelenik az elménkben. Amikor megpillantjuk a föl nem ébredt énünket. Elkezdjük figyelni, hogy mit gondol, mit beszél, és mit tesz. Milyen szavakra, gesztusokra, jelekre mit reagál. Mert ez a lényeg. Az egó a tapasztalatok által programozott reakciógépünk. Amely egy adott ingerre, külső hatásra egy betanult, gondolkodás nélküli – reflexszerű – választ ad. Ugye hogy ismerős? Persze, hogy az. Innen már könnyebb belátni, hogy az egó miért okozhat problémát, miért gátolhat a fejlődésünkben, vagy akár hogyan zár minket testünk börtönébe. És arra is, mely reakciói hasznosak.

Az egóra szükség van, ő vigyáz a fizikai testünkre. Etet, itat, ha szükséges menekülésre késztet. Ő a mi túlélő reakciókészletünk. Nélküle nem élhetnénk.

A bejárónő, aki túlzottan otthon érzi magát

Az egó akkor okoz komoly problémát, ha az életünk minden területén átveszi az irányítást. Ez nem az egó hibája, ez a mi éberségünk hiánya. Ő csak teszi a dolgát, elvégzi a sablonos feladatokat. Jó példa erre felgyorsult, rohanó világunk, melyben egyre több sablonos feladatot végzünk, annak ellenére – vagy épp pont ezért – hogy egyre több új technikai eszközt használunk. Ezek csak látszólag fejlesztik az elmét. Valójában semmit nem okoznak, csak az egónak adnak – adunk - egyre több feladatot. És ő élvezi, és el is végzi ezeket. De ha a nap 18 órájában az egó dominál, a többit pedig átalusszuk, mikor van időnk a lélek művelésére, mikor engedjük, hogy a tudatosság, a fény munkáljon bennünk. Elárulom: egy átlagos ember szinte soha.

Hogy mit okoz a túlzott egó? A túlzott egó olyan, mint a mesében a kisgömböc. Mindent szeretne felfalni, majd irányítani, mert azt hiszi, hogy amit ő elvégez, az el van végezve. Bennünk mégis elégedetlenséget, ebből adódóan szenvedést, végső soron pedig állandósult lelki gyötrelmet okoz. Hiszen egyre kevesebb olyan feladatunk marad, amit ne lehetne mechanikusan elvégezni, ami ÖRÖMET okozna.  

Erről minden vallás hasonlóképp vélekedik, szerintem nem is nehéz belátni ezt. Ha nincs célunk, nincs feladatunk, nincsenek terveink, akkor ellaposodik az életünk. Na és véleményem szerint itt megint egy kardinális kérdéshez értünk. Milyen célról beszélünk? Hogy szerezzünk annyi pénzt, hogy lecseréljük a kocsit? Hogy még nagyobb kocsit vegyünk? Hogy vegyünk még egy kocsit? A sort folytathatnám, de nem teszem, beláttam már jó ideje, hogy ebből nem lesz sem belső béke, sem lelki fejlődés, sem öröm és boldogság. Egy valami viszont garantált: a stressz valamilyen szervi betegséget okoz majd. Lassan, de biztosan. Itt jegyzem meg, hogy akit érdekel, Tolle könyvében választ kaphat a katolikus vallás "eredendő bűnének" félreértelmezésére, mely egyszerűen egy félrefordítás okozhatott.

A cél

Szóval a kitűzött cél legyen távoli, de ne legyen elérhetetlen. Legyen érdekes, de ne délibáb. Legyen kihívás, de ne okozzon stresszt, ha elsőre nem sikerül elérni. Legyen, mondjuk egy rossz tulajdonságunk elhagyása. Ez elég nemes feladat, nem csak a saját hasznunkra válik, hanem másoknak is jót tehetünk vele. Ha nem sikerül elsőre, nem kell elkeseredni, legfeljebb úgy maradunk, ahogy voltunk, de már tudatosabbak lettünk. És akkor el is értünk ennek az egésznek a lényegéhez. A tudatossághoz. Mert a tudatosság az egó leghumánusabb ellenszere. Nem küzd, nem harcol, nem birkózik vele. Figyeli.

Ez van most

A tudatosság jelen pillanatomban, jelenlegi szintemen azt jelenti, hogy kívülállóként próbálom elemezni egy-egy szokásos reakciómat bizonyos helyzetekben. Egyszerű példát mondok: a szomszéd lehurrog, hogy már megint a bejárójára parkoltam. Hogyan reagálok? Hangosan, akár kiabálva elmagyarázom neki, hogy nem megint, hanem csak néha, nem parkoltam, csak pár percre odaálltam. És egyébként is, mit szól bele.

És mi lenne a jó reakció? Bocsánat, elnézést, legközelebb jobban figyelek. Mi a két reakció közötti különbség? Az egó elvárása. Nehogy már egy ilyen vén senki megmondja, hová parkoljak?! Én vagyok a Jani, mit képzel ez magáról? Mivel azonosultam? Janival, az erős, a megmondó, a ki, ha én nem emberrel. Jó ez nekem? Talán igen, talán nem. A szomszédnak biztosan megvan rólam a véleménye, na nem mintha az egómat ez érdekelné. Sőt, ő ilyennek szeretne látni. A gátlástalan emberek ugye hamarabb elérik céljukat a mai pénz- és hatalomközpontú világban? Igen. Jó ez vagy sem?

Egy szó, mint száz, én azt tapasztaltam, hogy az egót meg kell tanítani arra, hogy más is jó lehet, mint amit ő megtanult. Másrészről azonban az érdekérvényesítés esetén igenis szükség van az egóra. Ha bizonyos helyzetekben ki kell állnunk az igazunk mellett, jó, ha van egy adag a zsebünkben.

Az egó tanítgatása igen nemes, ugyanakkor igen bonyolult és nehéz feladat. Beszélni sem könnyű róla, nemhogy évtizedek által berögződött reakciókat megváltoztatni. De azt hiszem, pont ettől lesz érdekes, épp ezért kihívás, és épp ezért lehet egy EMBERES feladat. És akkor a bonyolult, alig észrevehető egós reakciókról még nem is beszéltem, talán majd egyszer.

Előző bejegyzésem margójára

Bevallom töredelmesen, hogy az előző bejegyzésemben taglalt megtorpanás oka maga az egóm, azaz az egós énem volt. Mert megpróbáltam erőszakkal megváltoztatni, és beletört a bicskám. Tanítóm, akivel havonta konzultálok, az egyik találkozónkon megkérdezte tőlem, mi történt az elmúlt hónapban? Mondtam neki, hogy elképesztően kivagyok, nem találom a helyem, összedőlt a lelki békém. De miért? – kérdezte. Nem tudom, de egyfolytában harcolok az egómmal – mondtam, és már jött is a halk válasz, miközben rám sem nézett: Talán nem kéne!

Félreértés ne essék, sajnos, azonnal nem világosodtam meg, az egóm is nagy és köszöni, jól van. 

Az egó tehát se nem jó, se nem rossz. Alul- vagy éppen túlműködése vezethet erőszakhoz, kapzsisághoz, gátlástalansághoz. Mivel ez egy hatalmas téma, biztosan írok még erről a jövőben. Addig ajánlom mindenkinek Eckhart Tolle Új Föld című könyvét. 

Van, hogy csak ülsz, és vársz. És látszólag nem történik semmi. És mégis, amikor felállsz, és újra elindulsz az úton, és egy pillanatra visszanézel a helyre, ahol nem történt semmi, meglátod, mennyi mindennel gazdagabb lettél. Ha mással nem, a semmi érzésével.

Az első másfél év szinte töretlen haladást hozott, ám az utóbbi néhány hónapban úgy éreztem, minden a fejetetejére állt, és megtorpantam a fejlődésben. 

Vannak életszakaszok, melyekben úgy érezzük, minden rendben van, minden jó úton halad. Szárnyalva fejlődünk. Ilyenkor hajlamosak vagyunk azt hinni, ez mindig így marad. Aztán egyszer csak úgy alakul, hogy összedől a világ, sorban jönnek a kellemetlen helyzetek, nehéz döntéseket kell meghozni. Látszólag a semmiből pottyannak ezek a "rossz" dolgok elénk. 

Most, hogy ennek a nehezebb korszaknak egy olyan szakaszában vagyok, hogy egy levegővételnyire kidughatom a fejem a mindennapok örvényéből, szétnézek magam körül. Megint csak be kell látnom, hogy nincs jó és rossz döntés, csak döntés van. Nem gondok vannak, hanem feladatok, melyeket meg kell oldani. Időt húzni lehet, néha talán van is rá módunk, de a feladat még feladat marad, a megoldást jelentő döntést elkerülni nem lehet. A döntések meghozatalának idején úgy tapasztalom, muszáj lépni. Megoldatlan feladat nem marad, ilyet nem hagy a sors. Viszont lényegesen kellemesebb, lényegesen emészthetőbb – úgy is mondhatnám viccesen, hogy humánusabb – ha mi magunk döntünk, nem bízzuk ezt a dolgot csupán a sorsa.

Tapasztalatom szerint a megoldandó feladatok nagy részében érdemes egy adott időszakon belül dönteni, mert az időhúzás következménye az lesz, hogy a sors – kicsit nyersen kifejezve – végigrángat az úton. Ki ne látott volna még olyan szülőt, aki a hisztis gyermekét kezénél fogva vonszolja? Nem azt akarom mondani, hogy ez a legokosabb megoldás, csupán azt, hogy bizony vannak olyan helyzetek, amikor máshogy nem megy. Az ember sokszor lustaságból, nemtörődömségből vagy épp félelemből nem mer lépni, nem mer dönteni. Aztán csodálkozik rajta, hogy milyen fájdalmas élethelyzetbe került. Mert a sors megoldotta helyette.

És már megint a tanulásnál, a belátásnál tartok. Hogy belátom-e, hogy meg kell hoznom a döntést, belátom-e, hogy jobb, ha én döntök, mintha rajtam kívül álló erők végeznék be a sorsomat. Ha elég közel állunk a lelkünkhöz, és képesek vagyunk meghallani a belső hangot, észrevenni az égi jeleket, könnyebb dolgunk van. A megoldás úgy látom, a legtöbbször ott hever előttünk, pofon egyszerű az egész. Észrevenni azonban sokszor nem egyszerű. A baboskönyv jutott eszembe, ahol hasonló színű, de más árnyalatú kis „kövekkel” rajzolnak ki egy formát. Ott van a jel, de nem veszem észre. Ha már észrevettem, azt mondom, ott van, hát mi itt a kérdés?

Szóval a megrekedést most jelen pillanatban úgy látom – és ez a véleményem később még akár változhat is – hogy bizonyos dolgok elvégzésének ideje. Bizonyos döntések meghozatalának ideje. És annak az ideje is, hogy az elme képes legyen felfogni a bennünk folyó változásokat, hogy a programozott dolgok – a KIT, vagy fekete doboz, az EGÓ – alkalmazkodni tudjon az új gondolatokhoz, és új, emberibb, lélekhez közelibb reakciókkal legyen képes válaszolni egy-egy helyzetben. Ehhez idő kell. El kell fogadni, hogy van úgynevezett plató-szakasz. Amikor nem olyan iramban tartunk felfelé, ahogy azt várnánk, vagy megszoktuk. Ez is egy tanulás, egy tapasztalás. Egy darabja a mozaiknak, melyet lassan rakosgatunk egymás mellé.

Most sokan mondhatják, hogy persze, türelmesnek kell lenni. És néha várni kell, és úgyis megoldódik minden. De tudom, hogy az ember a saját nehéz helyzetében, a saját kis platóján ülve igenis vágyik arra, hogy haladjon előre, hogy véget érjen a megtorpanás. Ha az adott szinten lévő döntéseket meghoztuk, a feladatokat elvégeztük, és nem akarunk foggal-körömmel felfelé törni a fejlődés létráján, amikor ezt nem csak beláttuk, de valóban úgy is érezzük, tehát kijártuk az iskolát, megszereztük a tapasztalatot, amikor mindezt az EGÓ valóban magáévá is tette, na akkor fogunk lépni egyet előre. Egy nagyon picit.

És ahogy látom, egyre több és több munka és tanulás kell egy-egy kicsi lépcső meglépéséhez. És így van ez jól.

Ha nyitott szemmel jársz, és hallgatsz a belső hangra, egészen biztosan eljutsz oda, ahol lenni szeretnél!

Ahogy azt első vagy talán második jegyzetemben említettem már, az általam ismert – mondhatnám családi hagyományként őrzött – református vagy katolikus hit nem adott olyan szellemi táplálékot, melyre vágytam volna. Olyasmi érzés volt ez, mint amikor nagyon szomjas vagyok, de akármit mégsem tudok meginni. Egy bizonyos dologra szomjazom.

Ahogy így visszaemlékszem, olyan 2010 vagy 2011-ben jöhetett egy pillanat, amikor felmerült bennem a konkrét kérdés: mi lehetett a magyarok ősi vallása? Miben hittek? Több istenük volt vagy csak egy? Amit tudtam, az annyi volt, hogy „Szent” István király elárulva saját népét, a nyugati világ vallását ráerőszakolta a magyarokra. Azóta már tudom, hogy olyan árulás volt ez, mellyel ezeréves karmát írt a magyaroknak. De épp 2011-ben lejárt az ezer év. Új időszámítás kezdődött.

Az események felgyorsultak, mire észbe kaptam, 2013. november másodikát írtunk. Száraz György az első szombati szertartáson bejelentette, hogy csaknem egy évtizedes előkészületi munka után ezen a napon hivatalosan is újra létezik a Földön a Napkerszténység, vagy másképpen mondva a Napvallás. Hihetetlen élmény volt számomra ott lenni, hiszen, alig telt el egy-két év, az életem gyökeresen megváltozott, új emberekkel találkoztam, új életet kezdtem, és egyszer csak ott ültem 12-13 ember társaságában az „alakulóülésen”. Azóta is havonta három szombaton töltődünk, tanulunk a dunakeszi központban, vagy más, magas energiájú valóban szent helyen.

Hogy a Napvallás miről szól, mit jelent a magyaroknak, azt Száraz György így fogalmazta meg:

„A magyar lelkületnek leginkább megfelelő hit az egyetemes és legtágabb értelemben vett napvallás, a napkultusz, melynek középpontjában a Teremtő Tudat legtisztább esszenciája áll. Ezt az entitást sokféleképpen hívhatjuk: Őstevő, Atyaisten, Napisten, Napatyácska, Öregisten stb. Az ő égi tudását számos kultúrában felfedezhetjük, illetve tetten érhetjük. Eme tudás és erő a legmagasabb rendű igazságok felismerését is lehetővé teszi az emberré lett lélek számára, amennyiben követi a tanításokat.”

A teljes cikk olvasásához kattints ide! 

Hogy nekem miért tetszik? Mert ősi, mert magyar. Mert a sajátomnak érzem. Mert leginkább arról szól, hogy melyek azok a gyakorlatok, melyekkel saját magunkat fejleszthetjük, melyekkel egyre inkább emberré válhatunk. Mellyel egységbe kovácsolhatjuk tudásunkat és erőnket. Mert nem mások ellen beszél. Mert amellett, hogy saját fejlődésünket tartjuk szem előtt, a másokkal való összefogásra buzdít. Horváth Zoltán segítségével pedig megtudhatjuk, konkrétan milyen saját sorsfeladatunk van ebben a földi életünkben. Olyan, mint egy hosszú, komoly játék, melynek tétje a saját életünk minősége. Szóval jelentős a tét.

Ahogy ígértem, megkértem Száraz Györgyöt, készítsen egy összehasonlító elemzést az előző bejegyzésemben látható aurafotóimról. Bár sokat kellett várni rá, de szerintem megérte.

Erősödő alsószektor

„Az aura alsó szektoraiban az energiák egyértelműen erősödnek, ami azt jelenti, hogy az élethez fűződő gyökereid lényegesen erősödtek. Ez egzisztenciát - család, biztonságérzet - és szó szerinti egzisztenciát is jelent.

Olyan színe van, amiből arra lehet következtetni, hogy bizonyos dolgok megváltoztak. Egész egyszerűen, ez a zöldes szín a változás színe is. Erősödött, harmonikusabb lett. Nagyon sok spirituális tartalom került bele. Ez azt jelenti, hogy az életutadban a mindennapok szintjén erőteljesebben tudnak hatni a spirituális energiák.

Egyébként szépen rétegződik. Az igaz, hogy korábban a gyökércsakrád töltöttebb volt, de akkor az aurád állapota volt rosszabb. Ez a 20 százalék arra egy intő jel, hogy több földelés, több marhahús, több saláta, gomba, bor szükséges. És az Életút, Életösztön meditáció az, ami ezt szintén erősíteni tudja. De a jó hír az, hogy a két felállás közül – tehát amikor a csakra töltöttebb, de az aura gyenge, illetve a csakra gyengébb, de az aura jobb – az utóbbi a szerencsésebb.  A csakrát ugyanis sokkal könnyebb magához téríteni.

A fentiekből arra lehet következtetni, hogy a belső elképzeléseid, vágyaid, a pillanatnyi jelened és a formálódó jövőd egységben van. Úgy tűnik, egy olyan útra léptél, amivel azonosulni tudsz. Ennyit az alsó szektorról.”

Spirituális tartalom a felső szektorban

Az aurának a felső szektora, tehát a fej körüli rész, az egód, méretét tekintve talán kisebb az átlagnál. Méretét tekintve legalábbis lényegesen visszafogottabb. Talán az önérvényesítésben erősebb is lehetne a jelenleginél. Ami miatt nagyon dicséretre méltó, hogy a régi sárgás helyett most kékes-fehér. Ez azt mutatja, hogy nagyon sok spirituális gondolat és tartalom van benne. Régebben intellektussal, racionális gondolatokkal volt tele, most sokkal több, azaz intuíció, azaz ösztönösség, ami kell. Tehát az irány mindenképpen jó, azaz, hogy a sárgából átmentünk a kékbe. A mérete nem változott túl sokat, de mindig azt kell nézni, hogy mikor enged, mikor nő meg az egó. Mert nagyon fel tud erősödni.

Az egósapka

Ami miatt ez az állapot mégsem stabil, az az, hogy ez a spirituális rész egy „sapi” – ami szinte megszakad. Gyakorlatilag átmenet nélkül találkozik az alatta lévő sárgás területtel, tehát még nem nőtted ki ezt a régi sárgásságot, csak elindultál az úton. Elindult a fejed átszellemítése, spiritualizálása. Hál’ Istennek a koronacsakrád ezt a változást már lereagálta. A régin egy szinte kihűlt, színtelen koronacsakra van, amit ez a bizonyos nagy sárga „sapi” fed le. Most azonban egy rózsaszínes, nem egy kihűlt koronacsakrát láthatunk. Azért csak 20 százalékon funkcionál, mert a körülötte lévő alacsonyabb rezgésszámú terület még lehúzza. Tehát ő – a koronacsakra – még nem érzi jól magát. A jelenben téged még vissza-visszaránt a világ, amely jelenleg egyértelműen túlsúlyban van nálad. De nagyon jó irányba indultál el, ha így folytatod, egy fél év és egészen szépen átalakulhat.”

Menedzserből ügyvéddé váltam

Te egy abszolút észember vagy. Ha összességében nézem, akkor az aurád színe a tested körül narancsosból citromosba ment át. A régi tehát egy sokkal törtetőbb aura – egy menedzser-típusú aura – a mostani pedig egy ügyvédé. J Számomra mind a kettő hasonló, de ebben mégis van fejlődés.

Rezgésszint-emelkedés

Nézzük meg a rezgésszinteket! Régen 5-600 (ezer Hz) között mozgott, most a legkisebb a 600 és 7-800 között mozog. Ha azt vesszük, hogy honnan indultunk, akkor ez nagyon sok, ebben sok munka van. Az életösztönökben tipikusan szokott lenni ilyen kékes energia, ami a fejkörüli részben látszik. De látszik, hogy ebben rengeteg spirituális energia van. Egyébként a férfiaknak úgy 3-500 ezer Hz, a nőknek 6-800 ezer Hz között van a rezgésszáma.

Eljött a tanulás ideje

A sárgás aura azt mutatja, hogy most tanulni kell. A régi inkább ösztönös, az új inkább gondolkodó. Keress, kutass! Van benned egy érzékenység: a zöldes energia – főleg a yin oldalon – és a szívcsakrád is nagyon szép. Nagy is, tiszta is. Vágysz a biztonságra, egyre több a kreatív energiád, a teremtő erőd, de ezt még fokozni kell!

Az energiapazarlás tünetei – az ÖNFEGYELEM

Emléksúlyodból nincs túl sok – ez azt jelenti, hogy nem húz vissza a múlt. Ha mégis kattogsz, akkor a megoldáson kattogsz. Vannak felvett védekezési stratégiáid, ezeket idővel fogod csak tudni elengedni. Majd maga az életed fogja megoldani. Ami nem túl szerencsés, hogy energiapazarló vagy: rengeteg energiát fogadsz, de stresszelsz, gyakorlatilag két végéről égeted a gyertyát. Túl sokat foglalkozol bizonyos dolgokkal, amikkel nem kellene. A keresztcsonti csakrád 30 százalékon működik, hogy az idegrendszered terhelt. Az indulatokat kell megtanulni helyesen visszafogni. A kulcsszó e keresztcsonti csakra esetében az ÖNFEGYELEM.

Az aura minősége

Az aurád méretileg nőtt, sűrűbb, homogénebb, árnyaltabb, több anyag van benne. A rezgésszáma is nőtt. A mentális rugalmasságod jó. Most kicsit fáradt, de fizikailag terhelhető vagy, mint egy igásló. Megbízható vagy, lehet rád számítani.  

Bőven van még feladat

Amire figyelj: annak ellenére, hogy az aurád az alsó szektorban erős, a gyökércsakrád 20 százalékon működik. Ez azért az immunrendszernek hosszútávon nem tesz jót. Fogékonnyá tesz a fertőzésekre, fáradságot okoz. A vesékre, mellékvesékre oda kell figyelni.

Mivel a keresztcsonti csakrád sem működik valami jól, erre is oda kell figyelni. ízület, csontozat, fogak. A vese az idegrendszer fő szűrőközpontja. A veséket például két liter sörrel vagy egy egész dinnyével ki lehet tisztítani, mert rengeteg föld-, víz- és naperő van bennük. A napfonat csakrád rendben van: 50 százalékos. Ez segít a középpontod megtalálásában. A szívcsakrád kimagasló, a szív segít, hogy mit kell tenni. A torokcsakra azt mutatja, hogy bizonyos dolgokat nem mondasz ki. A harmadikszem csakrád úgy jó, ahogy van, de a három gyengébb csakra (gyökér, keresztcsonti és torok) szintjén el tudod magad vinni rossz irányba.

Ahogy említettem, az aurádban a sárga szín még visszahúzza azt, amit a kék már sugall. A koronacsakrádban egyre több a spirituális energia, de az elme még játszik veled. Egész egyszerűen a rezgésedet kell emelned.Most a kitartásodra lesz szükség, a gyengébben működő csakrákra kell koncentrálni. Jelenleg rosszul osztod be az energiáidat, nem szabad szétforgácsolódni.

Mindenkit arra buzdítok, hogy tudjon meg minél többet az aurája, illetve az energiaközpontjainak állapotáról, és kezdjen azok fejlesztésébe! Mindenképpen megéri, és mindenkinek másért, máshogy éri meg! A következő bejegyzéseimben néhány aurafejlesztő gyakorlatot mutatok majd be, illetve hamarosan rátérek az eredetileg beharangozott témára, a NAPVALLÁS-ra is. Boldog napot!

Az elmúlt másfél évben központi témánkká vált az aura. A nagysága, a „töltöttsége” a színe, a formája, egyszóval az állapota. Úgy beszélgetünk róla, mint más az időjárásról. A fényburok beszivárgott az életünkbe. A rezgésszámunkat növelő életmódot próbálunk élni, ahogy mondani szoktuk, csipegetünk az aurát növelő élethelyzetekből, rezgésekből, ezzel egy időben próbáljuk elkerülni az auránkat romboló hatásokat.

Nehéz a dolgot szavakba önteni, azt sem tudom, hol kezdjek hozzá. Bonyolult dolog ez. Másfél év alatt sok információt szereztem a testemet körülölelő burokról, de biztosan nem eleget ahhoz, hogy arról tudományos minőségben értekezzek. Mivel nem áll szándékomban valamilyen hivatalos szöveget bemásolni, úgy döntöttem, megpróbálom a saját szavaimmal összeszedni azokat a tapasztalatokat, melyeket e témában felcsipegettem. Az átlagemberhez képest viszonylag sokat, a szakértőkhöz képest azonban semmit nem tudok még. De a jó tanár azt szokta mondani, nem az a lényeg, amit nem tudsz, hanem amit igen.

Tavaly ilyenkor készíttettem egy aurafotót. Ez látható ezen a képen.

Látható, hogy a széleken többféle szín is megtalálható, középen pedig színes körök, korongok, foltok vannak. Ezek a színes foltok a csakrák, az energiaközpontok, a testem körül lévő színes felhő pedig maga az aura. Amit eddig megtanultam, hogy a csakráknak jól kell működnie ahhoz, hogy jól érezzem magam, hogy teljes életet tudjak élni. Ezeket a központokat kell jól működtetni ahhoz, hogy egészséges legyen a testem, pozitívan tudjak gondolkodni, és mondjuk, ne ragadjak le feltétlenül a földi dolgok élvezetében. De ahhoz is, hogy ki tudjam fejezni az érzelmeimet, el tudjam fogadni, hogy szeretnek, és ezt a szeretetet viszonozni is tudjam. Hogy ne legyek egoista, önző és kapzsi, fukar vagy épp olyan ember, aki egy hajléktalan láttán elsírja magát. Ugyanakkor megfelelően tudjak kommunikálni, el tudjam mondani a véleményem vagy, hogy ki tudjak állni az érdekeimért, elérjem a céljaimat. És mondjuk azt is, hogy kreatív legyek.

Azt is megtanultam, hogy az aura és a csakrák állapota oda-vissza játék. Ha a csakráim rendben vannak, az aurám is egészséges, és ha ezek rendben működnek, az életem is harmonikus. Ha valami tartós negatív hatás ér – nem tudok feldolgozni egy traumát - előbb utóbb ezek az energiaközpontok a normálistól eltérően kezdenek működni, a rossz állapot tartóssá válik. Mind az építő, mind a romboló hatások egymást erősítve működnek. Ezért kell vigyázni, hogy merre haladunk. Az auránk egyébként elég sokáig képes gondoskodni a testünk jó állapotáért, tehát nem kell megijedni, ha valami rossz dolog történik, vagy egy-egy napra elhanyagoljuk a testünket.

Tehát kétirányú a folyamat. Ha figyelek a fénytestem állapotára, a fénytestem meghálálja a törődést és segít a gyógyulásban, az egészségem megőrzésében vagy épp a céljaim elérésében. Ha elhanyagolom, lesüllyedek a mindennapi gondok világába, és ahogy mi mondjuk, gyökércsakrás problémáim lesznek. Ilyenek lehetnek, hogy például nem éppen nekünk való munkával kell megkeresnünk a mindennapi betevőnket, vagy akár az is, hogy elveszítjük az állásunkat. Az anyagi nehézségek magukkal vonzzák a magánéleti problémákat, meggyengülhet a párkapcsolatunk, aztán már a különböző testi tünetek is fellépnek. Először csak az általános fáradság, koncentrációs zavar, később pedig már kézzelfogható bajok. Fejfájás, gyomorpanaszok, emésztési gondok, izületi fájdalmak és így tovább.

A lényeg tehát, hogy minden nap egy-egy fél órácskát törődjünk a lelkünkkel és a testünkkel. És itt kapcsolódik az előző bejegyzésem az önfejlesztéshez: az étkezés, a vegyszerek használata, a megfelelő mennyiségű és minőségű folyadék bevitele, a harmonikus párkapcsolat, csendben lét, meditáció, csakraerősítő gyakorlatok végzése – egyszóval az önfejlesztés. Ha ezekre odafigyelünk, és mindennap teszünk érte valami kicsit – tehát csipegetünk a felemelő energiákból – akkor az auránk is rendben lesz. Ha pedig az auránk rendben van, akkor kapunk egy olyan „külső erőt” ami vigyáz ránk, erősít minket, segít a mindennapok feladatainak – direkt nem használom soha a baj vagy gond szót – megoldásában.

Azt hiszem, a fenti gondolatsor megfelelően illusztrálja, hogy mennyire nehéz akár a csakrákról, akár az auráról összefoglalóan és nagyon világosan, egyszerűen írni. Az elmúlt másfél évben szinte nem volt olyan nap, hogy az auránk vagy épp a csakráink ne lett volna téma a párommal, mégis számtalan nyitott kérdés maradt mindkettőnkben. Olyan mélységei vannak ennek a témának, hogy szinte elmondani sem lehet. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy a tapasztalataim révén mutatom be ezt a különös világot, melyet talán apránként megtapasztalni érdemes, mint tudományos vagy áltudományos irományokat olvasni róla.

Ez itt a második fotó. Mint látható, teljesen más, mint az egy évvel ezelőtti. Mások a színek, mely a rezgésemelkedésnek köszönhető.

Úgy tervezem, megkérem szellemi vezetőnket, Száraz Györgyöt, hogy néhány mondatban elemezze ki, miben tér el egymástól a két kép. Hamarosan tehát jelentkezem egy auraelemzéssel is. Addig is boldog napot!

Ha hallgatsz a belső hangra, és elindulsz az utadon, biztosan több izgalmas kalandban és örömben lesz részed, mintha kizárólag a televíziót bámulnád!

„Kezdj új életet! Keresd a saját utad! Kövesd az ösztöneidet! Hallgass a megérzéseidre! Fejleszd magad!” – naponta akár többször is találkozunk ezekkel a tanácsokkal, de hogy pontosan hogyan kell új életet kezdeni, hogyan fejlesszük magunkat és mit jelent a megérzéseinkre hallgatni, már egészen biztos, hogy az emberek túlnyomó részének fogalma sincs.

Néhány lépésben összeszedem azokat a dolgokat, melyekkel elkezdtem az Új Életet. Egyszerűnek tűnnek, de azokra az olvasókra is gondolok, akik még csak most indulnak el az úton. Remélem, azért a rutinos „újéletkezdők” is találnak érdekes ötleteket. Ha ebben a bejegyzésemben nem is, a következőkben biztos.

Figyelj a testedre, tartsd karban!

Figyelj a lelki fejlődésedre: elsőként nézz szembe a rossz szokásaiddal!

Figyelj a párkapcsolatodra! Hozd rendbe a meglévőt, ha szükséges kezdj egy újat!

Az étkezés

Szerintem az egyik legfontosabb és egyben a legnehezebb feladat a minőségi étkezés. Egyszerűnek tűnik: bemegyek a boltba, leveszem a polcról ami kell, majd hazaviszem és elkészítve megeszem. Évek óta figyelem, melyik élelmiszer milyen eljárással készül, milyen adalékanyagok, színezékek és tartósítószerek vannak bennük. Alig találni olyat, amiben ne lenne benne a felsoroltak közül valamelyik. Talán a tartósítószerek területén van némi áttörés, a színezékeket és az ízfokozókat azonban nehéz elkerülni. Mivel ez ellen nincs azonnali megoldás, igyekszem a legtöbb ennivalót otthon elkészíteni. A tiszta, jó minőségű alapanyagokat sem könnyű azonban beszerezni. Ha időnk engedi, a párommal a hagyományos piacon vásárolunk, ott is az öreg néniktől. Reménykedve abban, hogy nem permetezte agyon a zöldségeket. A húsokkal sem jobb a helyzet. Az ipari méretekben nevelt állatok húsán kesernyés mellékízt érzek, és nem vagyok nyugodt az antibiotikumok miatt sem. Tisztában vagyok vele, hogy mindent nem lehet egyszerre bio-ra cserélni, így szép lassan úgy alakítottam, alakítottuk az életünket, hogy az ételek legalább egy részét egészségesre tudjuk cserélni. Fóliasátrat építettem, melyben a hónapos retek már letermett, most épp a fejes saláta, a jégcsapretek szedhető. Virágzik a paradicsom, de szépen nő a petrezselyem, a zeller, a borsó és a rengeteg hagyma is. Beszereztünk néhány cserép fűszernövényt is: van bazsalikom, rukkola, metélő vörös- és fokhagyma, kakukkfű és például vízitorma is! Ezek a növények az erkélyen vagy akár egy világosabb ablakban is megteremnek. 

Mindössze 12 négyzetméter, de nagyon sok minden megterem.

A nanorészecskék DNS-módosító hatásáról itt olvashatsz bővebben.

A mozgás és masszázs

Ahhoz képest, hogy fiatal koromban a sport volt a mindenem, így negyven körülre már egyáltalán nem vonz sem a futás, sem a kerékpározás. Mivel azonban tudom és érzem, hogy mozgás nélkül nem lehet egészségesen élni, elhatároztam, hogy minden reggel fekvőtámaszozni fogok. Tízzel kezdtem, most 3-szor 30-nál tartok, szerintem látható is az eredmény. Mivel 20 éve számítógép előtt ülve dolgozom, a gerincem sem a régi már. Egy nagyon egyszerű, de annál hasznosabb feladat a másik napindítóm. Hasra fekszem, az államat pedig megtámasztom a két tenyeremben. Egy-két percet bírtam eleinte, két hónap gyakorlás után már eljutottam a 15 percig. Reggel nehezebb, este könnyebb a gyakorlat. Csodákra képes még a masszázs: hetente egyszer vagy kétszer párotokkal masszírozzátok meg egymást tetőtől talpig! A legegyszerűbb, ha hidegen sajtolt olívaolajba tesztek pár csepp illóolajat, vagy erre a célra készített masszázsolajat vásároltok. Mi az előbbit használjuk. A masszázs a sajgó izmokat ellazítja, a társakat pedig közelebb hozza egymáshoz. Hallgassatok kellemes zenét, gyújtsatok füstölőt, gyertyát! Bevált.

A vegyszerek

Az étkezés mellett a másik nagy veszélyforrás vagy méregforrás a tisztálkodás, takarítás, mosás, mosogatás vagy épp a testápolás. Mi a tusfürdőnket először bolti bioszappanra cseréltük, egy hónapja pedig már mi magunk készítjük házilag. Ami még bolti, az a mosószer és öblítő, melyek lecserélése folyamatban van. Időközben megoldódni látszik a testápolók és krémek kérdése is, volt párom ezekkel kezdett foglalkozni.

A lazulás

A lelki fejlődés már egy kicsit bonyolultabb dolog, de biztos vagyok benne, hogy a meditálással érdemes az új útra lépni. Irányított meditációk segítségével ellazulhatsz, kikapcsolhatsz a nehezen megoldható problémákra is könnyebben találhatsz megoldásokat. Egy biztos, ezekkel csak segíthetsz magadon, bajod nem lehet tőle. Ilyen meditációkat akár a youtube.com oldalon is találsz ezrével. Nekünk hetente két fix alkalmunk van meditálni: az egyik a szerda esti "közös" meditálás, a másik a szombati istentiszteleten megtartott. Ezekről később még írok.

A természet

Hétvégéken, szabad napjaidon menj ki a természetbe! Sétálj a fák alatt, töltődj a természet energiáiból! Keress forrást, igyál a vizéből! Feküdj ki a napra, csendesedj el, lazíts! Ha teheted, évente menj el a tengerhez, pihenj, töltődj! Ha erre jelenleg még nincs lehetőséged, keress egy patakot, egy folyót, ülj a partjára és hallgasd a természet hangjait! Szívj minél több friss levegőt a tüdődbe! És ne komolykodj feleslegesen, fő a humor! :-)

Mit hozhat az év?

2014 egy nagyon jó év. Azoknak, akik képesek tenni magukért, akik tényleg megtanulnak a fontos dolgokra fókuszálni. Ez igaz a párkapcsolatodra, a családi életedre, az anyagiakra és spirituális szempontból is. Elengedhetetlen azonban, hogy fókuszált legyél. Akik nem azok, azok rosszul érezhetik magukat ebben az évben.

Ha úgy gondolod, hogy az életed jobbá tételéhez segítségre lenne szükséged, keresd meg a Facebook-on a Napvallás csoportot, és csatlakozz azokhoz, akik ugyanabban a cipőben járnak, mint Te! Nyugodj meg, nem vagy egyedül, nagyon sokan indulnak el mostanság az Úton.

Azoknak, akiknek ez a bejegyzésem túlságosan magától értetődő volt, ajánlom figyelmébe a szív tudatosságáról szóló írást ITT. Boldog napot!

"A mag rejteki módon őrzi a mindenki számára fontos ősi tudást, s csak akkor tör utat magának a felszínre, amikor elérkezik az ideje." (Ady Endre)

Azóta már megtudtam, hogy az aurában az Életösztön-energia tartja fenn az egyensúlyt. Ez az energiatípus azonban a kor előrehaladtával, a megélt lelki megrázkódtatásokkal és a mindennapi stresszel fokozatosan csökken, és egy idő után már nem képes teljes mértékben regenerálódni.

Az Életösztön szertartás egy olyan lehetőség, amely hozzásegíti a szertartás résztvevőjét, hogy részévé legyen az Egésznek és megtalálja benne a maga szerepét és helyét. Továbbá pótolja a hiányzó békét és harmóniát.

Aki havonta kap Életösztön-energiát, az képes a testét és az elméjét rendben tartani. Így a régi károsodások – akár évtizedes sérülések is – újjáépíthetőek. Ily módon visszanyerhető az elveszettnek hitt harmónia.

Az Életösztön energiákban részesülő realitással kialakított kapcsolata nem lesz ingatag, mivel fizikai és mentális szempontból is rugalmasabb lesz a mindennapokban: nem fog felesleges túlzásokba esni, nem fog nagyobb jelentőséget tulajdonítani egy-egy történésnek, mint amennyit megérdemel. Egzisztenciálisan szintén erősödni fog, mivel tisztábbak lesznek a döntései.

A témáról bővebben itt olvashatsz: www.spiritualsolution.hu.

A fenti sorok igen érdekesek, a szertartást azonban ki kell próbálni, nehéz lenne megfogalmazni, milyen érzés valójában. Amit én tapasztalni szoktam, az a következő: leülök egy kényelmes karosszékbe, becsukom a szemem és próbálok lazítani. Próbálom kiüríteni az elmémet, nem gondolni semmire. Ez azért elsőre biztosan nem fog menni, de hát épp a tanulás, a fejlődés a lényeg. Zoli ujjainak végét elektromos szikrák hagyják el, ezt személyesen is láttam, első alkalommal ugyanis volt merszem megkérdezni, hogy mi a trükk. Nevetett, és azt mondta, nincs trükk. A szertartás közben a legtöbbször olyan érzésem van, mintha szárnyak kevernék a levegőt a fejem fölött, máskor a nyakamon, tarkómon érzem az elektromos áram bizsergetését. Néha a "kezelt bőrfelület" be is pirosodik néhány órára, ezt mi úgy szoktuk mondani, hogy "megégtünk". Na persze nem fáj, nem kell megijedni! :-)

A lényeg azonban a hatása: az elmúlt egy évben talán egy vagy két szertartást hagytam ki, és ezt a két alkalmat is sajnálom. A kezeléseknek köszönhetően elmúltak a visszatérő nyomasztó gondolataim, megszűnt a szorongásom. Eltűntek a pánikrohamaim. Megszűnt az állandó nyakfájásom is. Ki merem jelenteni, hogy ennek – és az önfejlesztő gyakorlatoknak - köszönhetően kezdek rátalálni önmagamra, találtam rá a saját utamra. A többi csak a kellemes mellékhatás. 

Horváth Zoli szertartása mindig az egyéni igényekhez igazodik. Mindenki annyi lelki energiát kap, amennyit az aurája aktuálisan befogadni képes. És még milliónyi élményt, információt, ha elég nyitottan áll ahhoz, hogy megismerje önmagát. Kapkodni nem érdemes, de talán nem is lehet. Van ennek az önfejlesztésnek egy saját üteme, egy saját sodrása. Ha elég szorgalmas vagy, csak úszni kell az árral, és megálmodni, hogyan szeretnél élni.

Szerencsésnek mondhatom magam, már az első alkalommal is éreztem az energiákat. Végre egyszer hasznát vettem a szuperérzékenységemnek. Nem mindenkinek adatik ez meg elsőre, de a "kezeléseknek" köszönhetően fejlődik az érzékelés is. 

Soha ne nyomd el a benned születő kíváncsiságot! Keress választ a kérdéseidre, hogy megtalálhasd az utad! Mert minden út vezet valahová, de csak a belső út vezet a tökéletes boldogság felé!

Éveken át sokat gondolkodtam a jelenlegi földi vallásokon, nyilván azért, mert a sajátom – református vagyok – nem elégített ki igazán. így visszatekintve az sem véletlen, hogy csak 18 éves koromra, nagymamám kedvéért és segítségével jutottam el odáig, hogy a homlokomra locsolják a keresztvizet. Valahogy soha nem éreztem sajátomnak. Félreértés ne essék, Istenben mindig is hittem, ez soha nem volt kérdés. A kérdésekre - melyek nem csak bennem, de szerintem a legtöbb emberben ott motoszkálnak – sajnos nem kaptam választ.

2010-ben aztán mintha valami változni kezdett volna bennem. Egyre inkább foglalkoztatott a gondolat, vajon mi lehetett az a vallás, amit István király áldásos tevékenysége előtt a magyarok gyakoroltak. Miben vagy mikben hittek? Mi az, hogy pogány? Kik azok a "pogányok" és hogyan éltek? Miben hittek? Mi közük a kereszténységhez? Miért kellett a vallásukat eltörölni a föld színéről? Erről a kattanásra egyébként majd még írok, illetve többször is szó esik még, most már tudom, mi is történt valójában. 

Szóval a kíváncsiság egyre csak nőtt bennem. Először az internethez fordultam segítségért, de az ősi magyar vallásról gyakorlatilag egyetlen szót nem találtam. Elkezdtem tehát a történelemkönyveket olvasni, de néhány ködös utaláson kívül szinte semmire nem bukkantam. A rovással kezdtem foglalkozni, ha akartam volna sem kerülhettem volna el a sorsom, így visszatekintve legalábbis így látom.

Egy időben - ahogyan mostanában is - albérletről albérletre költöztünk a családommal. Az egyik tulajdonos adott néhány könyvet, melyek „alternatív” módon írták le a történelmet. Akkor olvastam utána a kettős honfoglalásnak, találkoztam az „összeesküvés elméletekkel” és kezdtem jobban megismerni a rovást. Elkápráztatott a nyelvünkben rejlő üzenettömeg. És elszomorított, milyen kevesen vannak ezzel tisztában. Úgy éreztem, ez nem maradhat így.

Szokásos szombati istentiszteletünk egyik helyszíne: Pilisszentlélek

A rovás vezetett el tehát a több ezer évvel ezelőtti történelmi események megismeréséhez, segített az írásbeliség kialakulásának megismerésében. A magyarok régi vallásáról azonban ekkor még mindig nem tudtam szinte semmit. Mindenhol falakba ütköztem. Úgy éreztem, mintha egy tabu témát feszegetnék, valamit, amiről nem szabad beszélni. Egyre jobban furdalt a kíváncsiság, mi lehet az, amit ennyire elfelejtettünk vagy eltitkolnak, elrejtenek a szemünk elöl.

A válásom után néhány hónappal megismerkedtem az új párommal. Általa jutottam el Dunakeszire, és ismertem meg többek közt Száraz Györgyöt és Horváth Zoltánt.

Először az életösztön szertartásokra kezdtem járni, illetve ismerkedtem az alapfogalmakkal, mint például, mi is az AURA. Aztán szépen sorban jött a többi dolog magától, ahogy elindultam a SAJÁT UTAMON. Ha felkeltettem az érdeklődésed, és nem tudsz az újabb bejegyzésemig várni, látogasd meg ezt az oldalt: Életösztön szertartás. 

Te voltál már Életösztönön? Milyen volt? Mit tapasztaltál? Ha van tapasztalatod, írd meg!